Márton G. Zsálya

Sétálni nagyon jó. Beszélgetni is. A kettő együtt olyan felismeréseket hozhat, ami továbblendít. Először több mint 10 éve sétáltam a nagyvárosi serpával, Haas Györggyel, aztán pár évenként még háromszor. A mozgás segítette a gondolatok áramlását, a rám áramló figyelem mélyebbre és mélyebbre segített. Ezek a séták komoly segítséget adtak az életem továbbgördítéséhez. Amikor megemlítette, hogy továbbadná a tudását, gondolkodás nélkül tanítványává szegődtem.

Azt szoktam mondani magamról, hogy akasztott emberen kívül szinte már minden voltam, majd hatvan év alatt sok tapasztalat került a hátizsákomba. A természetgyógyászat, a spiritualitás irányából indulva – és mivel érzéseimet, a bennem keletkező képeket, gondolatokat nehezen tudtam szavakká formálni, eleinte a nonverbális technikák (masszázsok, energia- kristálygyógyászat) felé fordultam. Később dúlaként, majd szülésznőként az életkezdésben, a gyermekvállalás problémakörében, gyászcsoportvezetőként az életvég, a veszteségek feldolgozásában szereztem tapasztalatot. Két (már felnőtt) lányom anyává nevelt, elváltam, többször újrakezdtem. A női lét sok nehézségét és szépségét megéltem és élem a mai napig, de férfiakkal is szívesen sétálok, érdekel a gondolkodásuk.

Megtanultam, hogy vállaljam önmagam, a segítő, érzékeny énem, akit a hétköznapokban gyakran kívülállóként éltem meg. Széles az érdeklődési köröm, nyitott vagyok a világra, folyamatosan képzem magam, bővítem az eszköztáramat. Nem átlagos módon látom a világot, ez segíthet, hogy egy problémára más szemszögből is rá tudjunk nézni.